2018. szilvesztere igazán különleges volt számomra. Nem szeretem az újévi fogadalmakat és bevallom eddig nem is hittem bennük. De ma már máshogy gondolom.
Évbúcsúztató első kóstolás
A tavalyi év szilveszterén elhívtuk a barátainkat, hogy együtt próbáljuk ki és kóstoljuk meg az általunk készített első gluténmentes hamburgereket. Érdekes, hogy azóta szinte minden alapanyagot kicseréltünk már. Találtunk finomabbat, szebbet,jobbat. Kedves kis összejövetel volt kóstolással, társasjátékozással, egy kis tánccal. Hónapok óta tipródtam vajon bele merjek-e vágni ebbe a vállalkozásba és azt hiszem az év utolsó napján, szilvesztere este a kóstolás közben fogalmazódott meg bennem, hogy igen. Merjek belevágni. Nem egy olyan klasszikus fogadalomtétel volt ez, pezsgős pohárral a kezemben, éjfélkor. Inkább egy érzés, egy apró pici gondolt, egy óvatos kis elhatározás, hogy 2019-ben elindítom a Lili’s Truckot.
Aztán egy éjszaka megtaláltam az autót
Január első napjaitól el kezdtem keresgélni az autót. Először azt gondoltam, hogy veszek egy utánfutós büfékocsit, meg egy nagyobb személyautót a jelenleginél és akkor így rendben is leszünk. Aztán sokat beszélgettem apukámmal, barátokkal, ismerősökkel és végül arra jutottam, hogy mindenkinek jobb lesz, ha inkább egy önjáró büféautót veszek. Könnyebb vezetni, kevesebb költség stb. Rendben van, beláttam, igazuk volt. Két lehetőség volt. Veszek egy valamilyen kisteherautót és átalakíttatom vagy olyat keresgélek, ami már eleve át van alakítva. És kerestem, és nézelődtem és telefonáltam. Aztán egy éjszaka (mert hogy volt, mikor az éjszaka közepén felkeltem, kicsit ránéztem a használautó.hu-ra :)) megtaláltam az autót. Egyszer csak szembejött és aztán már nem hagyott nyugodni. Végül elmentünk és megnéztük. Én annyira nem értettem hozzá, de apukám a rutinos Ford-os szemével nézte át a kocsit. Azt tetszett benne, hogy teljesen büfékocsi kinézete volt már. Le volt pukkanva, meg itt-ott a karosszéria horpadt volt, de akkor is. Már láttam benne a mi kis színes csodánkat.
Amikor az ember utólag csap a homlokára
Hazavittük a truckot, beparkoltunk vele az udvarba és örültünk neki. Azaz…. Próbáltam örülni, de volt bennem egy „de”. Gyorsan ki is derült, hogy mi is az a rosszérzés. Másnap büszkén intéztem el az autó eredetvizsga időpontkérését. Az eredetvizsga viszont nem ment simán, mert állítólag rozsdás volt a motorszám. Így apukám elvitte a közlekedési hatósághoz, aki állítólag „majd kiállít egy papírt gyorsan” aztán már mehetünk is az okmányirodába átíratni az autót. Hát nem így történt. Még szerencse, mert akkor nem lenne miről írni. A hatóság ránézett az autóra, aztán a forgalmira. Aztán megint az autóra és újra a forgalmira. Végül apukámra: „de hát ez nem az az autó, ami a forgalmiban szerepel”. Kiderült, hogy a kedves előző tulajdonosok nem igazán törődtek a szabályokkal és az előírásokkal. Két éven keresztül úgy használták ezt az autót, hogy nem volt engedélyeztetve az átalakítása. Na, ekkor csaptunk a homlokunkra. Tudatlan ember, így jár….
A „Nem esünk kétségbe” mantra
Ezt a mondatot sokat ismételgettem az elmúlt néhány hónapban. Műszaki terv készítés, műszaki engedélyeztetés, érintésvédelmi szabályzat, Közlekedési Hatóság, újra eredetiség vizsga, akkreditált súlymérés, stb… Két hónapba telt és természetesen további saját költségbe, mire az autó papírjai kifehéredtek és végre rendelkeztem 1 db nevemre kiállított forgalmi engedéllyel. És bár az eladó volt a ludas, én viszont tudatlan voltam. Így jártam. Jó kis tanuló pénz volt az élettől.
Végre jöhetett a kozmetikázás
Április első napjaiban végre kezdődhetett a truck csinosítása, felújítása. Gondoltam beírom a google-be, hogy autófényezés, kérek egy-két ajánlatot és egy-két hét alatt meg is van a fényezés. Persze…. 5 megkeresésből egyetlenegy! mondta azt végül, hogy na jó elgondolkodik rajta. Egyszerűen senki nem akarta/merte elvállalni. Jó, mondjuk nem egy szokványos színe van, az tény. Végül az egyetlen fényező csapat bátor volt és bevállalta. Őszintén mondom le a kalappal előttük. Állítólag 7 órán keresztül fújták az autót 4-en, megállás nélkül. De megérte. Mert csodaszép lett a mi kis színes csodánk.
